Tharo Banna :: Az Istenhez :: Vágják az erdei utat :: Mámikám

Tharo Banna
radzsasztáni lakodalmas népdal

A férfi belép a világodba
Számtalan gyémánttal, igazgyönggyel és smaragddal
Eljön téged keresve,
Aranykoronát hoz a menyasszonynak.
Arany karkötőket, melyek akkorák, mint a hold sarlója,
Arannyal díszített ruhát és ékességeket,
Arany díszeket a lábujjaidra,
Csilingelő bokadíszeket hoz, hogy a földhöz láncoljon.
Azért hozza, hogy elcsábítson. Ezerszínű, illatos virággal,Jázminnal, körömvirággal és olyan virággal kedveskedik, amely éjszaka nyílik,
(jasminum sambac, azaz „édes india” névre hallgat)
És rózsát hoz, ami a szerelmesek dísze.

Az Istenhez
Kórógyi népének (Szlavónia)

Az Istenhez az én szómat,
Emelém kiáltásomat,
Hogy felkiálték Hozzá,
Beszédem meghallgatá.
Minden némű szükségemben
Reménységem csak az Isten;
Éjjel kezem feltartom,
Az égre Hozzá nyújtom.
Ó, erős és kegyes Isten,
Szent vagy cselekedetidben,
És sehol senki nincsen
Hozzád hasonló Isten. Csuda, Isten, a te dolgod, Amint gyakran megmutatod, Minden népek jól látják, Nagy hatalmadnak voltát. Vezess Uram utaidban, Hogy járjak igazságodban, És csak arra hajtsd szívem, Hogy szent nevedet féljem. Néked, Uram, hálát adok, És teljes szívből vigadok, Mindörökké nevednek Dicséretet éneklek.

 

Mámikám
pusztinai menyasszonybúcsúzó (Moldva)

Mámikám, s tátikám, s tesvéreim,
Maradjatok békével, mert nekem mennem kell;Ajtók, kapuk nyílnak, s lábaim indulnak.De arra kérem, édes mámikám, s édes tátikám, s tesvéreim,
Megbocsássatok, ha valamit vétettem.Én es megköszönöm, hogy ily ekkorára felneveltek ingemet es,Édesapámnak, s anyámnak.Tátikám, s édesanyám, immár se felejtsenek el!
Ne gondolják, hogy örökre kimenyek az életjikből!
Majd még visszajövök, s felkeresem, édes mámikám.Köszönöm a nevelését, hogy őrizgetett ingemet, édes mámikám,Tűztől, víztől, s minden rossztól, édes mámikám.Mámikám, édes mámikám, jól tudja, milyen ez a fiatal élet.
Ez a fiatal élet olyan, két idegen úgy össze kell tanuljon,A legény a leánnyal, mint két testvér,S olyan egyek kell legyenek, s meg kell egymást hallgassák,Mert így rendelte az Isten, édes mámikám.Mert így rendelte az Isten, édes mámikám. Ne gondolja édes mámikám, hogy nem fáj a szívem kentekért,Ne gondolja, hogy elfelejtem, hogy jól gondoskodott rejám, s nevelgetett, mámikám!Isten fizesse meg minden jóságát, Isten fizesse meg minden jóságát!

Vágják az erdei utat
magyarszováti katonadal
(Mezőség, Erdély)

S vágják az erdei utat,Vágják az erdei utat,Hej, de viszik a magyar fiúkat,Viszik a magyar fiúkat,Viszik a magyar fiúkat.S viszik, viszik szegényeket,Viszik, viszik szegényeket,Szegény, magyar legényeket,Szegény magyar legényeket,Szegény magyar legényeket.S kit lefelé, kit fölfelé,Kit lefelé, kit fölfelé,Hej, de csak nem hazája felé,Csak nem hazája felé,Csak nem a hazája felé.